Már vasárnap este elindultam Bódvaszilasra, hogy hétfőn hajnalban nekivághassak az aznapra kinézett szakasznak. Hat körül indult a vonatom a nyugatiból, amiről Miskolcon át kellett szállnom. Itt máris szembesültem az első problémával: több IC is késett, amit a vonatomnak be kellett várnia, így jó másfél órás késéssel tudtam innen tovább indulni, és este 10 helyett fél 12-re érkeztem a bódvaszilasi állomásra. Itt rögtön kértem is az állomásfőnöktől egy pecsétet a kéktúra igazolófüzetembe, hogy holnap hajnalban már ne kelljen ezzel bajlódni.

Ezután a falu központja felé vettem az irányt, hogy keressek valami helyet, ahol meghúzhatom magam éjszakára. Találtam is egy szimpatikus fedett buszmegállót, ahol éppen helyi fiatalok iszogattak. Szóba elegyedtem velük. Meglepte őket késői érkezésem, aztán mikor érdeklődésükre vázoltam terveimet, még inkább megdöbbentek... :)

Szerintük már a kéktúra füzet szerint 4,8 km-re lévő erdészház is legalább 3-4 órányi gyaloglás, azt pedig egyenesen nem akarták elhinni, hogy holnap elmegyek Putnokig. Az egyik srác meg is adta a számát, hogy majd hívjam föl, ha odaérek, mert ő ezt nem hiszi el. (Végül csak smst küldtem neki, mert későn érkeztem, de remélem, hogy így is áll majd a beígért italmeghívás, ha majd következőleg Bódvaszilason járok... :)

Nulladik napi fekhelyem

Még körülbelül fél egyig beszélgettem és iszogattam a srácokkal. Jófejek voltak, elláttak mindenféle hasznos tanáccsal a környékkel kapcsolatban. Aztán szépen lassan hazaindultak, én pedig elfoglaltam fekvőhelyemet a kissé túlságosan kivilágított buszmegállóban, hogy hosszú küzdelem után végre elaludjak (ekkor még nem voltam fáradt) egy bő három órára.