No, hát hol is kezdjem...szóval úgy 2008 eleje óta teljesítménytúrázgatok, mondhatni viszonylag intenzíven. Sok minden vonz a műfajban, többek között nagyon szeretem azt az érzést, mikor az ember a saját lábán mindnenféle segítség nélkül legyőz nagy távolságokat. Ezt egy-egy hosszútávú teljesítménytúrán kiválóan meg lehet tapasztalni, azonban már egy ideje szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy egyszer nem csak egy hétvégét kéne végigtúrázni, hanem neki kéne vágni egy egész hetes expedíciónak.
.jpg)
Habár eddig jelvényszerző túramozgalmakkal szinte egyáltalán nem foglalkoztam, a nagy múltú kéktúrával már egy jó ideje szemezgettem, és lassan összeboronálódott a két gondolat: miért ne próbáljak meg a kéktúrán minél többet menni egy hét alatt?
Aztán a meghatározó fordulat talán akkor történt, mikor idén tavasszal elújságoltam országos cimborámnak, Kristófnak a tervemet, hogy egyszer szeretnék úgy kábé 400 kilométert menetelni a kéktúrán, egy hét leforgása alatt. Erre Ő azt mondta, hogy biztos, hogy nem tudok hét nap egymás után 60 kilométert legyalogolni nagy táskával. Az ezt követő, mindkét oldalon változatos érveket felvonultató vita csakhamar fogadásba torkollott.
Ez a motiváltsági szintemet erősen megdobta, így minél hamarabb sort akartam keríteni az amúgy hosszútávon eddig is tervezgetett expedícióra. Mikor kiderült, hogy megüresedik egy hetem a nyáron, rögtön tudtam, mit kell tenni. Bizony, elérkezett az igazság pillanata, most bizonyíthatok. Vagy pofáraesek, de csúnyán.
Rekonstrukció - Nem egészen így történt, de majdnem!
No, de azért viszonylag komolyra fordítván a szót, a fogadás is csak egy a sok ok közül, amiért elindulok erre az útra. Hasonlóképpen a hétre kitűzött céljaim közül is foagadás feltételeinek teljesítése (vagyis 7 napon keresztül legalább napi 60 kilométer legyaloglása) csak az egyik, emellett szeretnék a kéktúrán is minél többet előrehaladni, meg úgy általában minél többet gyalogolni egy hét alatt, kéktúra ide vagy oda. Szóval ezek a célok alapból egybevágnak, de sok olyan helyzet adódhat, amikor egyik vagy másik háttérbe szorul.
A túra - habár szívesen látom a társaságot bármilyen szakaszon - valószínűleg szinte teljes mértékben magányos küldetés lesz, de az előkészületek, a hét közbeni események (telefonos tudósítás fog a blogra fölkerülni) és az utólagos élménybeszámoló közzétételevél szertnék egy kicsit mindenkit bevonni ebbe a kalandba - hátha valakit érdekel az ilyesmi. Előre is köszönöm azoknak, akik figyelemmel kísérik az utamat, és ha csak egy-egy gondolat erejéig is lélekben velem vannak! :)
Meglátjuk, mi sül ki a dologból!
